10 féle blogger

Sziasztok!

Szóval, ez a poszt már közzé lett téve párszor, kaptam is rengeteg pozitív visszajelzést, amit nagyon szépen köszönök, mind az első, mind a második poszt alá íróknak. Aki még így harmadjára is képes végigolvasni a soraim, hát az előtt le a kalappal. Nektek itt az ajándék:...........................
Nos, jöhet a CtrlC CtrlV, jó szórakozást!

Meg is érkeztem az első poszttal, amiben összegyűjtöttem, hogy melyek a leggyakrabban előforduló bloggerina fajták. Igen, tudom, most azt gondolhatjátok, hogy mit akarok én ezzel, hisz nem vagyok ám olyan régóta a társadalom része, de el kell hogy keserítselek benneteket: különböző neveken már lassan (azt hiszem) három éve tevékenykedem bloggerként. Most nem tudom meghatározni, hogy milyen rég is volt az, hogy én először idetoltam a fejem, de annak, akik még emlékeznek ezekre, tudhatják mikor csatlakoztam: a Más volt azt hiszem a lehető leghíresebb blog, akkoriban(kicsivel később) indult az Üzenem.., akkoriban(bár most is) tucat blog volt már a Harry Styles ff és még sorolhatnám. Itt kezdődött az utam és végigvezetett egy Harry Styles-Violetta ff blog botrányon, az Internetes szerelem nyitásán és zárásán, meg még ezer dolgon, amire nem emlékszem. Egy szó, mint száz, eléggé le tudtam szűrni és be tudtam kategorizálni a különböző blogger-féléket. Kezdjünk is bele!

1. Szociális pillangó

​Szerintem mindenki ismer nem egy olyan bloggerinát, akinek az idővonala tele van különböző bloggerekkel töltött napokról készült képekkel, közös élmények posztjával, stb. És nem mondom, hogy ez probléma, csupán rávilágítok, hogy ilyenkor olyan magányosnak érzem magam, mint egy szál fű a sivatag közepén. Pedig nincs miért panaszkodnom, hiszen rengeteg barátom van(egoista) a való életben. De nem a blogger-világban. És ez elkeserítő.
Ezt a bloggert onnan lehet felismerni, hogy ha kiírja azt, hogy fáj a haja, akkor már kilencen ugranak, hogy ki tehet róla, írjon már privibe, meg mesélje el. Pedig szerintem ez tökre nem fontos. A következő jel pedig az, hogy ha feltesz egy új részt a blogjára, rögtön lesz húsz komment a barátaitól. Ezzel eddig mind semmi gond, mert nem érdekelnek, de most következnek azok, amelyektől a hajamat tépem.
Ugye vannak, akiktől megkérdezik, hogy mi a véleménye erről meg arról. Erre a bloggerina belekezd: Julcsi a lelkitársam, a mézes majonézem, annyira imádom a fejért és úristen, olyan jól ír, hogy ahww. Na ki is a következő, igen, Szabrinácska, hát ő meg aztán tényleg, a mákosgubám, meg a csokitortám, meg a zserbóm, meg az eprem-tiramisum. Ó, és Pandora, ő olyan egyedi és annyira szeretem, a kis zsemlehernyóm... és folytatódik a lista. Tudom, mindenkinek vannak belső viccei, meg nevei, amiket csak ők ismernek, de ha egy komplett éttermi menüt össze lehetne állítani a barátaidból, szerintem ott gond van. Arról nem is beszélve, hogy az Ask.fm válaszodat végigolvasva diabéteszt kaptam. Na mindegy.

2. A "jólmegmondom"

Nincs azzal semmi baj, ha az embernek van véleménye, de ennek az embernek nem véleménye, hanem akarata van. Amivel ha nem értesz egyet egy elásható fekáliadarab vagy, akire rá kell taposni. Mert ez a bizonyos bloggerina nem csak vitatkozik veled, hanem meg is sért és elég durván. Azt pedig szerintem mondanom sem kell, hogy soha nincsen igaza.
Talán ez az egyetlen kategória, amivel kifejezetten bajom van és aki felismeri saját magát ne engem okoljon, hanem gondolkozzon el. Mert nem elég, hogy ellenségeket kreál magának, de komolyan meg is bánt másokat. Ugyanis, bevallom, egy névtelen sértés is nagyon tud fájni, még akkor is, ha tudom, hogy nem igaz. Mert ugyan kinek nem lenne kellemetlen azt olvasnia, hogy egy nagy szar az, amit írt. Senkinek.
És igen, ide tartoznak azok is, akik igénytelen kritikát írnak. Mert senki ne írja ki, hogy kritikaírást vállal, ha utána nekem beszél, hogy milyen hálátlan vagyok, amiért 500 szónál hosszabb, kifejtősebb véleményt várok. Én kérek elnézést, amiért azt gondoltam képes vagy írni. Belátom, hogy tévedtem. Többet nem csinálok ilyet, esküszöm.
Tényleg nem értem miért jó nektek, ha mindent elcsesztek. Mert annyira demotiválóak vagytok, hogy még az élettől is elmegy a kedvem ha megszólaltok. Arról nem is beszélve, hogy legtöbbször ti írtok a legrosszabbul. Persze nem mindig.

3.  0-24 reklám

Most szépen csukjátok be a szemeteket és gondoljatok egy blogra, ami mindenhol ott van. Lassan többször látod, mint a CBA reklámokat. Van ilyen blog? Persze, nem csak egy. Ezt nevezik úgy, hogy jól reklámozza. De olyan jól, hogy kénytelen vagy beleolvasni, mert mindig majd' kiböki a szemed. Aztán megnyugodhatsz, hogy semmit nem hagytál ki.
Ennek a fajtának pedig van egy árnyoldala is: aki azt hiszi, hogy minden kategóriába beleillik a blogja. Példa következik:

Kérdező: Küldenétek nekem krimi, fiúxfiú, sokrészes blogokat?

Válaszoló: <link> ez nem teljesen krimi, de a lány dédapja egyszer olvasott olyat, szal szerintem jó lesz. am meg a főszereplő csaj sráccal van szal a fele megegyezik. holnap lesz második rész rész. köszi, ha benézel :)

Nem, nem fog benézni. És tudod miért? Mert vagy a szövegértéseddel van gond, vagy nem vagy egy lángész, de rohadtul nem olyan blogot kért. Nem véletlen írta ki, hogy mit kért, hanem azért, mert az érdekli, nem a te feltehetőleg gimis történeted. Csak ennyit kell megértened és tökéletes reklámozó leszel :)
Egyébként nagyon becsülöm és felnézek azokra az emberekre, akik képesek ilyen jól és ennyit reklámozni, hogy még én is benézzek attól függetlenül, hogy nem érdekel a cselekményszál.

4. Az "elfoglalt"

Ezek azok a bloggerinák, akik a bolhából is elefántot csinálnak a maguk módján. Mindig van valami mentségük arra, hogy miért nem hozták a részt a megígért időpontra, legtöbbször olyan mindennapi dolgok, mint például a tanulás vagy a fáradtság. Megértem, mindenkinek vannak családi problémái vagy egészségügyi gixszerei, de nem minden rész előtt, után és közben. Ha meg már előre látod, hogy nem fog menni neked az 1 rész/hét ígéret, akkor ne írd ki, hogy akkor hozod. Probléma megoldva.
Félre ne értsetek, nincsen bajom azokkal, akik nem képesek egy részt sem időre hozni, csupán csak elmegy a kedvem a blogjától. Mert ugyan kinek van ahhoz kedve, hogy havonta egy háromszáz szavas 'megint késtem' dőltbetűs részt olvasgasson az összes rész előtt? Nekem nincs. Ezért is iratkozok le mindenhonnan, ahol nem képesek a határidők betartására. Az egyetlen baj ezzel az, hogy elég sokszor a legjobb blogok írói késnek a legtöbbet. Én pedig alig bírom kivárni, hogy megtudjam mi történik, ugyanis mindig hatalmas függővége van a részeknek. Mint a Bexi-sorozat. Nélküledet akarok olvasni. Imádom Nagy Márkot :33333 (Enyhe fangirl sokk, nézzétek el nekem).
Szóval összegezve, kérek minden rendszeresen késő embert, hogy kapja össze magát, vagy írjon ki reális határidőt, mert ez így nem működik. És én NEM akarok mindenhonnan leiratkozni. Szeretlek Nagy Márk <333

5. A folyton bánatos
​​

Olvastál már olyan posztokat, hogy "Mindenki hazudik nekem!" vagy "Annyira magányos vagyok!"? Én már igen, sokszor. És már tele van a tököm velük, mert SOHA nem mondják el, mi bajuk. Csak annyit látsz, hogy van tíz komment, ami a probléma felől érdeklődik, ő meg vagy nem válaszol, vagy azt mondja, hogy mindegy. DE HA MINDEGY AKKOR MINEK ÍRTAD KI? Mert figyelemhajhász vagy? Vagy éppen nem volt más, ami eszedbe jutott? Vagy esetleg tényleg bajod van? Az utolsót kétlem. Tudod miért? Mert akinek baja van, az nem a Facebook státuszával foglalkozik, hanem próbálja rendbe hozni az életét, vagy egy párnát ölelgetve sír az ágyán, összegyűrt papírzsepikkel körbevéve. És tudjátok miért nem írja ki senki ha csalódott? Mert nem akarja, hogy gyengének gondolják. Ez emberi tulajdonság. Senki nem fog bőgve suliba menni, csak mert szakítottak vele, inkább felszegett állal járkál, méltóságteljesen, míg belül majd' megöli a bánat. Mert senki nem büszke rá, ha átverték vagy fájdalmat okoztak neki. Senkit nem érdekel, ha neked van igazad, attól még te vagy az átejtett liba, aki nem kell senkinek. Ilyenkor kell egy mosolygós képet kirakni a barátnőiddel, mert akkor látszódik, hogy teszel a srácra(vagy csajra). Erős vagy, ezt ne felejtsd el. (Ezt nem akartam ennyire csöpögősre venni, de már lényegtelen, nem törlöm ki).

6. A megrögzött fangirl

Először is tisztázzuk le, ez egy kicsit MINDENKIRE igaz. Hiszen mindenki rajong valamiért, legyen az könyv, film, sorozat, énekes vagy színész, ezt el kell fogadni. Ez a rész nem rólu(n)k szól, de még csak nem is azokról, akik fanfiction-t írnak. Illetve részben mégis.
Tehát térjünk rá a tárgyra: én azokról beszélek, akik MAGUKAT shippingelik a híres emberrel, fanfictiont írnak saját magukkal és leüvöltik a fejed, ha nem értesz egyet velük. Nézzünk példát:

Neked ki a kedvenc Éhezők Viadala szereplőd?

Nekem Peeta, neked?

Nekem Gale.

Hogy kicsoda? Gale annyival rosszabb, mint Peeta. Gale-t nem is érdekli Katniss, csak smárol vele. Úristen, neked annyira nincsen ízlésed. Mégis, hogy... Úristen... Te mit képzelsz magadról? Jézus Mária, együtt is meg kell néznünk, mert ez nevetséges... Hogy Gale. Te nem vagy normális!

*feltett kézzel elsétál, nevet, címet és családot változtat és elköltözik Mexikóba*

Az egyetlen kérdésem egy ilyen beszélgetés után: édes húsom, te a Földön élsz? Mert esküszöm arcon csaplak és elrepülsz a Plútóig. Először is, tegyük fel, hogy nekem semmit nem jelent az Éhezők Viadala: ebben az esetben valóban feltett kézzel távozom és elgondolkodom azon, hogy te hogyan maradhatsz életben. Mert ha mondjuk, talán ismernéd Josh Hutchersont megérteném a lelkesedésed. De úgy, hogy nem is magáért a színészért, hanem a karakteréért rajongsz, hanyatt vágom magam. Az meg csak hab a tortán, hogy tököd nincsen róla, ki volt a színész, aki játszotta, mert az "nem számít". Oké, megbeszéltük. Most jöjjön a rosszabb eset.
Tegyük fel, hogy az Éhezők Viadala a kedvenc filmem és könyvem, Liam Hemsworth az életem értelme, stb: Meghalsz két mondattal a beszélgetés kezdete után. Ha pedig túléled és nem leszek gyilkos, majd belőlem is kihozod a megrögzött fangirlt. Mert SENKI, SOHA nem szólhatja le a fangirl előtt imádata tárgyát, vagy mehet a csontkovácshoz. És erre mérget vehetsz.

7. A láthatalan

Aka a bloggerinák 90%-a. Britt tudósok számolták, szóval biztos. Nem, viccen kívül, tényleg ők(mi) vannak(vagyunk) a legtöbben. Ha megbocsájtotok innentől inkább T./3.-ban írom. Tehát, azok a bloggereknek, akiknek nincsen legalább 100 feliratkozója, ebből legalább 20 szociális pillangó, minden esélye megvan ide kerülni. Őket tényleg nem lehet kategorizálni, eloszlanak az előző hatban és a következő háromban. Nincs mese, még én sem tudok regélni róluk :D

8. A díjkiosztó
​​

Egyszer régen, tényleg rohadt régen még volt értelme a díjaknak. Esküszöm, még MEGTISZTELTETÉS volt díjat kapni, nem kín. És annak adtál díjat, aki megérdemelte, nem annak, aki feliratkozott a blogodra. Komolyan mondom, volt idő, mikor nem gyorsasági sorrend alapján kaptunk díjakat, hanem érdem alapján. Szóval lényeg a lényeg, mostanság egy díj egy kalap szart sem ér.
És tudjátok kik tették tönkre? Akik úgy osztottak díjakat, hogy "Hé, hahó, van két díjam, lökjetek már húsz blogot!" Na ne röhögtess! Mondjuk szerintem ők sem a történetük miatt kaptak díjat, de ez már másik kérdés.
Tényleg ember! Miért kell a díjakat így osztani? Szerinted az Oscart azért kapod, mert Schumacher sebességgel érsz a kiosztóra? Hát nem. De most, hogy kaptál húsz blogot, emésszen a bűntudat, hogy tönkre tettél egy szerintem szép kezdeményezést. Adok ásót, húzz a kertbe gondolkodni, majd elásni magad. És most tényleg rohadtul haragszom mindenkire, aki ezt csinálja.
Ha pedig már fellélegeztél, hogy te ilyet nem csináltál, vannak még a listámon. Ugyanis aki linkeli a blogját UGYAN ENNYIRE felelős, mert támogatja a díjak semmibevevését. Kit érdekel, hogy oda írod: csak akkor add oda a díjat, ha tényleg tetszik a blog. Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy el fogja olvasni a blogod. Az jó, mert én sem. Nézzetek magatokba díjak meggyalázói.

9. Az irodalmi nonszensz

Én tényleg azt hittem, hogy a helyesírás alapkövetelmény általános iskolában. De ha már ott nem, legalább otthon engedd meg magadnak azt, hogy a hülyét elipszilonos lyével írod. Mert kiráz a hideg, ha el kell olvasnom még csak a fülszöveged is. És csak hogy tudd, EZÉRT nem szeretik a legtöbben a gimis sztorikat, valamint a One Direction fanfictionöket. Mert a legtöbbet ilyenek írják. Persze nem arról beszélek, aki elír egy latin állatnevet, vagy van néhány központozási hibája. Nem. Akikről én beszélek, azok rövidítenek a történetben szal-lal meg akk-kal, üzenetekkel basszák tele az egészet, mert menci az online üzeneteditor, Polyvore képekkel képzeltetik el velem, hogy a tucatnevű karakterük melyik ruhájában édes hármasozott Harry Styles-szal és Zayn Malikkel és az egyetlen összetett mondatuk a: Pipalj, komizz es irtkzz fel ha tecct, pszi ribikeim! Őszintén, sodrófával kellene titeket agyoncsapni, mert tízévesen pornót írtok két hírességgel a saját szemszögetekből, mikor még csak nem is fogtátok srác kezét igazából. Aztán ha negatív kritikát kaptok nagy a szátok és elküldötök mindenkit mindenhova, még olyan helyekre is, amik nem léteznek és olyan csitriszlenget használtok, hogy a Google-ba kell beírnom, ha meg akarlak érteni. Tudjátok mit, inkább írjátok meg a matekleckét, aztán menjetek le a játszótérre ugróiskolázni, az írás nem nektek való. Elnézést, ha nyers voltam.

10. A tökéletes

Az írás Beyoncéja. Időben hozza a részt, van bétája, tud összetett mondatokban írni, minimum 2000 szót ír részenként, van fogalma az érzésekről, vicces és komoly egyszerre, kedves mindenkivel és rohadt szerény. Olyan, mint Taylor Swift, ha díjat kap. Mintha meg lenne lepve, hogy 500 feliratkozója van. Gondolom nem is kell mondanom, hogy ilyen bloggerina egyszerre mindig csak egy van és én mindig elkerültem egészen idáig. Pedig beszéltem már számtalan híres blogerrel, akik kedvesek, de vagy a határidő, vagy a humorérzék, vagy a beszédstílus, a lényeg, hogy valami mindig hiányzik. Mert be kell látni, mindenki előbb lesz elszállva magától, minthogy ilyenné váljon. De nem kell ilyennek lenni ahhoz, hogy jó legyél, csak legyél önmagad.


Remélem senkit nem sértettem meg a cikkel, csupán a saját tapasztalatom írtam le. Nem mondom, hogy ha valahová tartozol, rögtön a szélsőséges részébe, ahogy azt sem, hogy te is valamelyik vagy. Ha szeretnétek, írjátok le a véleményetek a cikkről, mindenkié érdekel! Még így harmadjára is